A REM-fázisban az agy egy sajátos munkamódjában történik az álmodás is. Ilyenkor az agy csaknem annyira aktív, mint ébrenlétben– ezért is kell a mozgásokat ilyenkor erősen legátolni, az izmok ilyenkora legpetyhüdtebbek az élő emberi szervezetben. Az agyunk ilyenkor „rendet rak”a memóriában, és ennek melléktermékei az álmok. Mindez nemcsak a memóriát segíti rendben tartani, de hatással van a kreativitásra, a pszichológiai megbirkózási képességekre és a stressztűrő képességre is.

Az álmodás talán a legnehezebben vizsgálható pszichológiai jelenség. Egyrészt a vizsgált személy által épkézláb, kerek mondatokká fogalmazott álomemlék már csak töredékes maradványa a bonyolult, nehezen szavakba önthető, sokszor bizarr, logikátlan álomélménynek, amely REM-fázisban tapasztalható. Mindezt tetőzi az, hogy az álmok döntő többsége szinte azonnal feledésbe megy (egyesekezért gondolják azt, hogy sosem álmodnak, pedig valójában mindenki minden éjjel álmodik). Amikor később az álmait valaki megosztja másokkal – vagy a vizsgáló személlyel –, már nem az igazi álomtartalmat mondja, sokkal inkább azt, amit gondol az álmokról. Az álmok sokszor bizarrak, nagyon egyéninek tűnnek – valójában azonban az emberek nagyon hasonlóakat álmodnak, azonban egészen egyénien képesek ezeket a nagyon hasonló álmokat megjegyezni, és más-más jelentőséget tulajdonítanak nekik.

Talán ezért van az, hogy az álmoknak minden kultúrában nagy jelentőséget tulajdonítanak, és a korai modern pszichológiában is felmerült az, hogy az álmok valamilyen módon a személyiség rejtett oldalát mutatják meg. A személyiségre azonban nem magukból az álmokból lehet következtetni (hiszen ezek nagyon hasonlóak másokéhoz), hanem abból az egyéni viszonyulásból, ahogy valaki az álmokról gondolkodik. Ez utóbbi ugyan az ébrenléti gondolkodást jellemzi, de pszichoterápiában pont ezért jól használható!

Sokan mesélik azt, hogy jelentős események kimenetelét előre megálmodták …

A jelentős eseményekre azonban fejben-lélekben mindenki hosszan készül, ezért nem véletlen, hogy ezekről a készülős napjaiban álmodik is. Ha pedig véletlenül úgy álmodta meg a dolgokat (pontosabban utólag azt gondolja, hogy úgy álmodta meg a dolgokat), ahogy bekövetkeztek, akkor hajlik arra, hogy ennek nagy jelentőséget tulajdonítson.

A REM-fázisok hatékonyabbá teszik a memória működését…

 Ezért a fázisok fontosak a problémamegoldás és a kreativitás szempontjából is. Maga a problémán való töprengés is megjelenhet álmok formájában: Otto Loewi, akit az „idegtudományok atyjaként” is emlegetnek, megálmodta azt a kísérleti elrendezést, amellyel az idegsejtek ingerületátviteli módját bizonyítani lehet, és ezért 1936-ban orvosi Nobel-díjat kapott! hasonlóképpen, Paul Mccartney megálmodta a Beatles egyik legsikeresebb slágerének, a Yesterdaynek az akkordjait. Sokaknak vannak hasonló hétköznapi élményeik, még akkor is, ha nem kapnak Nobel-díjat, vagy nem válnak világhírű zenésszé.

Vannak, akik sok álomról számolnak be (lehet, hogy csak jó a fantáziájuk?), vannak, akik azt mondják, keveset álmodnak. a sok álomban mindenképpen jó jel az, hogy aki visszaemlékszik az álomtartalomra, az valószínűleg REM-fázisban ébred fel, tehát az alvása feltehetően jó minőségű és elegendő is (ahogy egyre kialudtabb az ember az éjszaka folyamán, úgy nő a REM-fázisok aránya is).

Akik pedig úgy érzik, sosem álmodnak, azok vagy sosem REM-ben ébrednek, vagy (ez a valószínűbb) álmaikat ultragyorsan felejtik el.

Nem tudni, hogy van-e jelentősége, de az is tudott, hogy az álmokra való visszaemlékezés fejleszthető: ha közvetlenül ébredéskor, még félálomban (mielőtt a felejtés beindul) rögtön felmondja az ember a telefon hangrögzítőjére azt, ami a fejében van, egy idő után diktafon nélkül is tartósabban megmaradnak az álomemlékek.

Ez azért is lehetséges, mert, ahogy az elalvás is, a felébredés is egy folyamat: nem hirtelen vált át alvásból az ébrenlétbe, hanem fokozatosan. Már hallani kintről a zajokat, a hozzátartozók beszélgetését, esetleg a fél zoknit már sikerült felhúzni (mint Karinthy hőse, Bauer a tanár úr kérem bevezetőjében, visszaalvása előtt), majd ismét jön egy álom, de már úgy, hogy a félálomban hallottak is „beépülnek”. sokszor ilyen esetben tudja is az ember, hogy álmodik, sőt irányítani is tudja az álmát. Ezt a jelenséget lucid álmodásnak hívják, és szinte mindenki többször is átéli élete folyamán.

Rémálmoknak azokat a súlyos negatív érzelmekkel (rettegés, félelem, fájdalom, bűntudat stb.) társuló álmokat nevezik, amelyek komoly szenvedést okoznak, és sokszor fel is ébresztik az álmodót. Rémálma szinte minden embernek van néha néha és azt is tudni kell, hogy az emberek gyakrabban álmodnak negatív tartalmú álmokat, mint pozitívat.

Rémálomzavarról akkor lehet beszélni, ha a rémálmok gyakorivá válnak, és gyakran ébresztik fel a beteget, aki már ettől is kialvatlanná válik. Egy idő után a beteg elkezd félni az alvástól, és már elaludni sem tud, annyira fél – ettől azután még kialvatlanabb lesz, nappal fáradt, az éjszakai megérdemelt pihenés helyett pedig fél.

A rémálomzavaros betegek kb. felében nem tudni, mi okozza a problémát, mert semmilyen testi-lelki háttértényező nem tárható fel. A betegek másik felében azonban a rémálomzavar nagyon konkrét okokra vezethető vissza: A leggyakoribb valamilyen súlyosan negatív életesemény, trauma vagy gyász (ilyenkor poszttraumás rémálomról van szó, és a megszaporodott álomtevékenység a trauma pszichológiai feldolgozása során alakul ki), de ritkán lehet gyógyszermellékhatás is (pl. egyes vérnyomáscsökkentő gyógyszereké).

A rémálomzavar súlyos szenvedést okoz, ezért javasolt kezelni. A rémálmok átmenetileg enyhíthetők gyógyszerekkel, ez azonban csak rövid távon ajánlott, mert a gyógyszerek úgy hatnak, hogy elnyomják a REM-fázisokat, amelyek pedig fontosak az alvásminőség szempontjából.

Poszttraumás rémálmok esetén pszichoterápiával lehet segíteni feldolgozni a negatív életeseményt.

Van azonban közvetlenül az álmodásra ható pszichológiai módszer is, amelyet akkor is be lehet vetni, ha nincs olyan lelki háttértényező, amelyet kezelni kellene. Az egyik ilyen az alváshigiénés szabályok szigorú betartása, a másik pedig az álomnapló és álompróba módszere.

Az első lépés, hogy a beteget a korábbiakban leírtaknak megfelelően álomnapló

vezetésére kell kérni – vagyis még félálomban mondjon fel mindent a

mobiljára, amire az álomból emlékszik. Már ennek során elég hamar kiderül a

beteg számára, hogy a rémes tartalmak mellett sok semleges vagy akár pozitív

álomtartalma is van – ez pedig megnyugtatja, és csökkenti az elalvással kapcsolatos szorongását. a következő lépés az „álompróba”. Meg kell kérni a beteget, hogy elalvása előtt részletesen tervezze meg, mit szeretne álmodni aznap éjjel.

Noha a betegek általában sosem a tervezettet álmodják, a rémálmok helyét lassan, fokozatosan (egy-két hónap alatt) egyre semlegesebb tartalmú álmok veszik át.