Alvás és az időskor
Felnőttkorra az alvásigény valóban lecsökken, azonban az tévhit, hogy idősebb korban tovább csökkenne! Az éjszakai alvásidő általában tényleg csökken, azonban a nappali szunyókálások gyakorisága megnő, így a 24 órás alvásmennyiség nem változik (vagy csak minimálisan).
Egyesek szerint ez a cirkadián ritmus időskori meggyengülése miatt lehet. A cirkadián ritmus azonban önmagában nem gyengül, viszont alkalmazkodóképessége csökken, és ezért sokkal könnyebben megzavarható lesz. A zavaró tényezők száma pedig időskorban megnő! ennek több oka is van.
Minél idősebb valaki:
-
annál kevesebbet mozog,
-
annál több időt tölt fényhiányos, zárt térben,
-
illetve annál kevesebb társas kapcsolata van
Máris kiesett három nagyon fontos, a cirkadián ritmus bemutatásánál részletezett órabeállító zeitgeber-hatás (mozgás, fény, társas együttlét). Időskorban tehát különösen igyekezni kell minél több olyan hatást biztosítani, amely segít a cirkadián ritmust fenntartani: a képességekhez mérten lehető legtöbbet kell mozogni, mégpedig, ha lehet, a szabad levegőn, természetes fényben, és küzdeni kell az elmagányosodás, a társas kapcsolatok csökkenése ellen (minél idősebb valaki, annál kevesebb régi barátja marad, akiket csak részben pótol a szerető család).
Ami még sokat segíthet időskorban: a biztos, nap mint nap ismétlődő napirend, különös tekintettel az étkezések ritmusának betartására.
Sajnos időskorban sokkal gyakrabban nemcsak a helytelen életmód, hanem a társbetegségek is okozhatnak alvászavart, ezért nagyon fontos a rendszeres kivizsgálás és egészségügyi kontroll. Végezetül arról sem szabad megfeledkezni, hogy nemcsak a társbetegségek, hanem a kezelésükre alkalmazott gyógyszerek is okozhatnak alvási panaszokat!
Belátható tehát, hogy az alvásmennyiség általában nem változik a korral, az alvás minősége azonban sajnos sokszor igen – ezért is nő meg időskorban az alvászavarok gyakorisága.
A szervezet regenerációját biztosító mély alvás mennyisége már a felnőttkor elejétől csökken, időskorra pedig ez a csökkenés még markánsabb.
Később a REM-alvás mennyisége is csökkenni kezd, ez pedig már befolyással van a tanulás és a memória működésére.
Mindezek mellett az alvásminőséget ronthatják az idősebb korban gyakori társbetegségek is. De ha csökken mind a REM-alvás, mind a mély alvás gyakorisága, akkor miért nem változik az alvásmennyiség? Ilyenkor a két alvásfázis helyét felszínes szendergés veszi át (általában nappal). Sajnos a hasznos alvás mennyiségének és így minőségének csökkenése számos egészségügyi problémához vezethet.