Alvásparadoxon

A világméreteket öltő alvásvállság hátterében egy paradoxon fedezhető fel. Miközben a technika és a tudomány fejlődése tette lehetővé, hogy mára már nagyon sok mindent tudunk az alvásról. Vizsgálni, mérni tudjuk azt, hogy mi történik a szervezetünkben, eközben pont a technika az egyik fő ok, ami miatt létezésünk ezen alapvető részéhez az alváshoz való viszonyunk nagyon komoly veszélybe került.

 

A másik téveszme az, hogy azt gondoljuk, hogy az alvás manapság luxus és aki sikeres akar lenni, annak meg kell hosszabbítania az aktív órái számát és így többet tud dolgozni, tehát eredményesebbé tud válni.

Az a baj, hogy ezt az időt az alvástól „lopjuk” el nap mint nap. Milyen érdekes, hogy a ma tájékozott embereként már pontosan tudjuk mennyi folyadékot kell innunk naponta és hogy mennyi a napi javasolt táplálékbevitel és azt milyen arányban kell elosztani a fő tápanyagok arányát tekintve. Azt viszont ritkán vizsgáljuk meg, hogy hogyan állunk az alváskultúránkkal és az alváshigiéniával! Az alvás pont olyan az életműködésünket, a mentális- és fizikai állapotunkat befolyásoló alaptényező, mint az evés az ivás és a mozgás.

Az embernek (78 éves koráig) 28,3 évet kellene alvással töltenie. Ez egy megdöbbentő adat és biztos vannak, akik azt gondolják: „ez rengeteg elfecsérelt idő az életből”.

Az Alvás Éve 2020 forradalmat indít az alvásunk megmentéséért.

Akkor érjük el célunkat, ha az alvásra nem felesleges időpazarló tevékenységként tekintünk, hanem az életünket megváltoztató alapvető fiziológiás szükségletként. Első lépés, hogy elgondolkodunk azon, hogy ha az emberi szervezet „alapbeállítása” az, hogy élete 1/3-át alvással kell töltenie az egészséges működéshez, akkor ennek biztos komoly élettani jelentősége van és egy olyan magasabb rendű biológiai folyamatról van szó, amit nem lehet büntetlenül sarcolni éveken át.