Délutáni alvás, szieszta
Az alvás másodlagos kapuja: kora délutáni alvás és sziesztakultúrák.
Van egy kitüntetett napközbeni időszak, amikor jól lehet aludni, ez pedig a kora délután (valamikor 13 és 16 óra között, pacsirták körében korábban, baglyoknál későbben). A csecsemők, kisgyerekek, valamint a sziesztakultúrák időbeosztása szerint élő felnőttek ezt az időszakot használják ki egy kis átmeneti pihenés érdekében.
Ha az önkéntes kísérleti alanyok egész nap ágyban pihenhetnek, vagy (egy másik kísérleti elrendezés szerint) megfosztják őket a nappal és az éjszaka közötti különbségek észlelését lehetővé tevő környezeti ingerektől, a kora délutáni órákban spontán megjelenhet – és általában meg is jelenik – a mély alvás. A jelenség okai nem teljesen feltártak, a részletes elemzést most mellőzve fontos gyakorlati szempont, hogy a részben kimaradt (megrövidült) éjszakai alvás pótlása a kora délutáni alvás segítségével (egy-két óra) sikerrel és hatékonyan megoldható. Tulajdonképpen annál inkább észlelhető a kora délutáni elálmosodás, minél korábbi volt az ébredés.
(Lavie, 1986)