A leggyakoribb alvással kapcsolatos panasz, hiszen a legóvatosabb becslések szerint is a népesség minimum egyharmad szenved álmatlanságban (bizonyos vizsgálatokban a népesség 65-66 %-át találták érintettnek). Az álmatlanság tünet. Lényege, hogy az alvás nem felel meg alapvető funkciójának, folyamata megzavart, tartama megrövidült, s nem vezet a szellemi-fizikai készenléti állapot restorációjához. Az inszomnia az elalvási, és/vagy átalvási képesség zavara, amely legalább egy hónapig fennáll, és napközbeni mentális deficit tünetekkel, stressz-szel és/vagy aluszékonysággal jár.

Mikor kell insomniára gondolni?

1. Az álmatlanság a hét több mint 4 napján jelentkezik
2. Jelentős minőségi zavarokat okoz a nappali tevékenységben
   (álmosság, aluszékonyság, a szellemi teljesítőképesség romlása)
3. Az elalváshoz szükséges idő meghaladja a 30 percet (elalvási
   inszomnia, az esetek 20%-a)
4. Az alvást legalább három tudatosult ébredés szakítja meg (átalvási
   inszomnia, 60-70%)
5. Az ébredés a megszokottnál legalább egy órával korábban következik
   be (ébredési inszomnia, 10%)

Helytelen és irreguláris alvási szokások, ebben az esetben az alvászavar a nem megfelelő „alvási magatartás” következményeként jön létre. Okai között szerepel több műszakos munka, éjszakai munka, késő délutáni, esti koffein fogyasztás, kognitív vagy emocionális megterhelés az alvás előtt, az alvás tudatos rövidítése, televíziózás, videó, internet.

Az alváskörülmények és tünetek jellegzetességei: gyakran nagymértékben változó a lefekvés és a felkelés ideje, lefekvés előtt koffein, nikotin és alkohol fogyasztás, megerőltető fizikai igénybevétel vagy szellemi munka röviddel az elalvás előtt, rossz szokások (evés, munkavégzés, televíziózás az ágyban), kényelmetlen fekhely, nem megfelelő alvási környezet (fény, túlfűtött vagy túl hideg szoba, páratartalom és zaj), kényelmetlen fekhely.

Az elalvás vagy átalvás zavara, mely mögött nem áll más szomatikus vagy pszichiátriai betegség vagy pszichoaktív szerek használata. A háttérben álló ok szomatizált feszültség, kondicionált (tanult) alvást gátló asszociációk. Az elalvással kapcsolatos gondolatok vagy elalvással való próbálkozás is fokozza a feszültséget, szorongást, és így ördögi kör alakul ki.

A beteg vezető tünetei és legfőbb panasza az alvászavar. Egyéb tünetek: éjszakától való félelem, szorongás, elalvás előtt fokozódik az izgalmi állapot, gondolkodás „megtapadása”, az éjszakai ébrenlétek alatt hiperaktív kognitív funkciók (folyamatos gondolkodás, „jár az agya”), nappali fáradékonyság, hangulatromlás, koncentráló- és teljesítőképesség csökkenése, ingerlékenység. Az alvászavar tartósan fennáll.

A pszichofiziológiai inszomniával szemben már kora gyermekkorban megjelenik. Oka a központi idegrendszer alvás-ébrenlét szabályozó rendszereinek neurológiai vagy neurokémiai zavara, gyakran a helytelen alváshigiéné vagy kondicionált magatartási hiba áll a háttérben, mely alvászavar formájában jelenik meg.
A kora gyermekkortól jelentkező alvászavar egyéb tüneteiben hasonlít a pszichofiziológiai inszomniához, jelentkezhet figyelem zavar, hyperaktivitás, enyhe, fokalis EEG abnormalitások.

A primér inszomnia különleges formája, amelyben a beteg tévesen ítéli meg alvását, alvászavarról panaszkodik, mely azonban nem objetiválható. Nappali fáradékonyságuk és teljesítőképességük okaként az alvászavart jelölik meg. Gyakran kapcsolódik hypochondriával. Jellemzője, hogy az alvászavart az alvótárs nem észleli, az alváslaboratóriumi vizsgálatok sem mutatnak eltérést.

Idős betegeknél figyelembe kell venni, hogy a mélyalvás időskorban fiziológiásan is csökken.

Oka akut stressz, emocionális sokk, akut félelem, élethelyzet változásra adott nem megfelelőre reakció vezet az el vagy átalvás zavarának kialakulásához. Bármikor és bárkinél kialakulhat például vizsgaidőszakban, familiaris konfliktusok, válás kapcsán, gyászreakció során. Jellemzője, hogy az inszomnia átmenetileg vagy rövid ideig jelentkezik, nappali fáradékonysággal, az aktuális konfliktus miatti emocionális feszültséggel. Ha a stresszorok megszűnnek, elmúlik vagy csökken az alvászavar. Letargia, fáradtság, félelem, ingerlékenység, testi tünetek, depresszió kíséri. Természetesen a háttérben álló más betegség itt is kizárandó.

Ebben az esetben környezeti hatások hozzák létre az el- vagy átalvási zavart.

Jellemző tünetek az éjszakai felületes és/vagy kevés alvás, nappal túlzott fáradékonyság. A zavaró környezeti faktorok környezeti objektív hatásokon alapulnak, kevésbé függnek szubjektív tényezőktől. A zavaró faktor megszűnése után az alvászavar rendeződik

A tünetek mögött nincs mindig ki kel zárni belgyógyászati, pszichiátriai, vagy urológiai betegség meglétét.

A leggyakoribb okok: kánikula, vagy túlságosan hideg idő, fény, horkoló vagy nyugtalan hálótárs, beteg, vagy felügyeletet igénylő személy.  Éjszakai evés, túlzott folyadékfogyasztás, éjszakai dohányzás.

Ide sorolják a nevelési hibából származó inszomniát, amikor a szülők nem alakítják ki a gyermeknél a megfelelő alvásritmust vagy elalvási fázis szocializációs probléma áll fenn (pl. a kisgyermek csak anyja karjaiban alszik el).