NYUGTALAN LÁB SZINDRÓMA

 

A nyugtalan láb szindróma az alvásfüggő mozgászavarok csoportjába tartozó, gyakran fel nem ismert kórkép, a krónikus alváselégtelenség és napközbeni aluszékonyság második leggyakoribb oka.

 

Az RLS cirkadián mintázatot mutató szenzoros és motoros rendellenesség, mely nyugalmi éber állapotban (gyakran elalváskor) rosszabbodik. Jellemzője, hogy főleg az alsó végtagokban nyugalmi éber állapotban, leggyakrabban közvetlenül lefekvés után, a még éber vagy álmos beteg nyugtalanító, feszülő érzést tapasztal, melyet csak pedálozó, rugdaló mozgásokkal, felkeléssel, járkálással képes megszüntetni. Ennek következtében tartós alvás-, ébrenlétzavar alakul ki életvezetési képtelenséggel, mentális zavarokkal.

 

A nyugtalan láb szindróma fő tünetei:

 

1/  Ellenállhatatlan mozgáskésztetés a lábakban, melyeket gyakran nehezen tűrhető, irritáló fonákérzések ( zsibbadás, bizsergés, égés, bizarr, nehezen leírható szenzációk) kísérnek. Előfordul, hogy a mozgáskésztetés szenzoros jelenségek nélkül jelentkezik. A betegek 30 %-ában a karok is érintettek. Nem ritka, hogy a tünetek aszimmetrikusak. A törzsközeli izmokáltalában megkíméltek.

 

2./ Mindkét fenti tünetcsoport motoros nyugalom, nyugalmi éber állapot, elalvás körüli helyzet körülményei között indul, illetve rosszabbodik. Leginkább a fekvő, ülő, kevésbé az álló, legkevésbé az egy lábon álló testhelyzet provokál.

 

3./ A mozgáskésztetést és/vagy fonákérzéseket az érintett végtag(ok) betegenként változó, részben tudatosan kontrollált és ismétlődő mozgatása mérsékli vagy szünteti meg (gyaloglás, egyhelyben járás, lábdörzsölés, lábfelrántás stb.). A javulás többnyire csak a mozgás idejére korlátozódik.

 

4./ A tünetek az esti-éjszakai órákban kezdődnek, illetve rosszabbodnak. A klinikai súlyosság ismérve, hogy azok 18 óra előtt, vagy az után lépnek fel. A délelőtt általában a tünetmentesség ideje. Virrasztó beteg esetében is követhető a jellegzetes cirkadián pattern. Igen súlyos beteg esetében ez a napszaki jelleg elmosódhat.