OBSTRUKTÍV ALVÁSI APNOE BETEGSÉG (OSAS):

A lakosság 2-4 %-ában fordul elő, súlyos, az életet veszélyeztető következményekkel járó betegség, melyet a páciensek hajlamosak elbagatellizálni. A betegség alapvető klinikai jellemzője az alvás közbeni ismétlődő apnoe (légzésszünet) és/vagy garatbeszűkülés, melyeket klinikai tünetcsoportként hangos horkolás, motorosan nyugtalan alvás és napközbeni aluszékonyság kísér.

Hogyan lehet megítélni elsődlegesen az OSAS súlyosságát? Ez alvótárs nélkül nehezen lehetséges, tehát akik egyedül élnek és nincs, aki éjszaka észrevegye a légzéskimaradást a horkolás közben, azoknak a későbbiekben még ismertetésre kerülő egyéb jellemző tüneteket is komolyan kell venni.

5-15 légzésszünet/óra=enyhe

15-30 légzésszünet/óra=közepes

30 feletti légzésszünet/óra=súlyos

Az alvás alatt bekövetkező felső-légúti (oropharynx) ismétlődő és átmeneti elzáródás és/vagy beszűkülés következében az artériás vér O2 telítettségének csökkenése jön létre. A bekövetkező fulladozó (asphyxiás) ébredési reakció révén kóros alvásszéttöredezettség (alvásfragmentáció), tartós fennállás esetén súlyos haemodinamikai, kardiovaszkuláris, kardiorespiratórikus és neurológiai következmények alakulnak ki.

Az obstruktív alvási apnoe következményei:
A felső légúti elzáródás apnoehoz vezet. A vér oxigén telítettsége igen gyorsan csökken, a szén-dioxid szint lassabban emelkedni kezd, melynek hatására forszírozott légzés, szimpatikus izgalom (ennek következtében vazokonstrikció, vérnyomás emelkedés) és intracraniális nyomásfokozódás lépe fel. Kialakul a szívritmus zavar, ami lassú és a gyors szívverések ciklikus változásából álló állapot. (ún. bradycardia –tachycardia swing) A súlyos bradycardia (lassú szívverés) veszélyes kamrai ritmuszavarhoz, akár szívmegálláshoz vezethet. Az OSAS jelentősen csökkenti az agyi vérátáramlást.

A kemoreceptorok jelzésére ébresztő alarm reakció is kezdődik. Az ébredéssel együtt visszatérő izomtónus megszünteti a garatban létrejött obstrukciót, azonban az éjszakánként akár több százszor ismétlődő mikroébredések következtében a betegek alvásfolyamata feltöredezik, alvásszerkezetük fragmentálódik. A betegek gyakorlatilag alig jutnak el a mély alvásig, többnyire a felületes alvásstádiumokban szenderegnek, ami krónikus alvásmegvonáshoz, súlyos nappali aluszékonysághoz vezet. 

Az OSAS tünetei:

Kóros horkolás, alvótárs által megfigyelt légzéskimaradás, fokozott napközbeni aluszékonyság, napközbeni szellemi és fizikai fáradtság, jellemző mentális deficit-tünetek (koncentrálóképesség csökkenése, feledékenység), ingerlékenység, durva mozgásokkal megszakított alvás, gyakori éjszakai vizelés, éjszakai izzadás (elsősorban tarkótáji), szájszárazság gyakori ébredések, reggeli fejfájás,

Bár az ébredések túlnyomó része nem tudatosodik a betegekben , elsősorban súlyos OSAS-ban szenvedőknél előfordunak mellkasi diszkomfortérzéssel, fulladással, erős szívdobogással járó éjszakai ébredések, ill. nyomasztó, általában üldöztetéses vagy konkrétan fuldoklásos rémálmok.

OSAS bizonyított rizikófaktora a következő betegségeknek és kórképeknek:

hypertonia, szívritmuszavar, angina pectoris, fokozott trombóziskészség, myocardialis infarctus, stroke, inzulinrezisztencia, II. típusú diabetes, depresszió. Az alvásritmus töredezettsége révén gátolja a fogyást, elősegíti az elhízást és gyengíti az immunrendszert.