Ezt két részben szükséges tárgyalni. Az első, a kisbabák és kisgyerekek a szülőkkel való együtt alvásának kérdése. A második, a partnerrel való együtt alvás öröme, vagy problematikája.

Az emberiség legnagyobb része nem csak csoportosan él, hanem csoportosan alszik is, hiszen sok olyan kultúra van még mai, ahol az egész család mindössze egy helyiségen osztozik. Az együtt alvás hagyomány tehát nagyon erősen benne van az emberi kultúrában Ráadásul, az emberre, mint minden társas lényre, jellemző az úgynevezett „homeosztatikus dependencia” jelensége. Ez azt jelenti, hogy az együtt, szoros kapcsolatban lévő emberek testi működései (szívritmusa, légzésritmusa, vérnyomása, kortizol nevű stresszhormon szintje és még sok egyéb testi parméter), valamint számos pszichológiai jellegzetessége, (aktivitása, éberségi szintem nyugottsága, vagy éppen izgalma) összehangolódnak, éppen úgy ahogy az érzelmek is „ragadósak”, vagyis mindenki nagyon könnyen képes átvenni a hozzá közel állók érzelmeit.

A fenti érzelmi/fizikai összehangolódás különösen fontos a teljese kiszolgáltatott csecsemők esetében-nem véletlen, hogy a környezetükben lévő emberek biológiai működései és hangulata nagyon könnyen átragad a csecsemőkre, másképpen: az újszülöttek és a csecsemők nagyon könnyen s gyorsan hangolódnak a velük fizikai és lelki közelségben lévőszemélyekre. Mindenki látott már olyan csecsemőt, aki egy családi veszekedés kapcsán lett nyugtalan-, pedig valószinűleg egy szót sem érett a vitából. Ez a gyors ráhangolódás a környezetben levő személyekre nagyon fontos, sok támpontot ad a csecsemő pszichológiai fejlődésének, de segíti például az immunrendszer fejlődését is. Ebből a szempontból tehát a nagyon fontos a környezetben lévő személyek minél elérhetőbb, minél szorosabb jelenléte. Ez tehát a csecsemőkkel kapcsolatos egyik olyan tény amelyik az együtt alvás mellett szól. Másfelől viszont az is fontos, hogy a csecsemő és később a kisgyerek előbb-utóbb tudjon önállóan elaludni. Szempont továbbá az is, hogy nem jó, ha a szülőket az együtt alvás megterheli. Mert, ha egyre jobban kimerülnek, kevésbé tudják a csecsemőkkel kapcsolatos teendőiket is optimálisa ellátni-a kisbabának is az a jó, ha szülei kipihentek.

Ha a kisbaba síros, akkor érdemes a szülőknek beosztani, hogy mikor kis kel fel a csecsemőhöz, mert nagyon fontos, hogy szülőpár mindkét tagja rendszeresen ki tudja magát aludni.

Az együtt alvásnak történelmi háttere van. Roger Ekrich szerinet a ez a szokás kevésbé meghittségből, inkább a szükségből alakult ki: „Az iparosodás előtti Európa alsóbb osztályiban szokás volt hogy egy egész család ugyanabban az ágyban aludt- jellegzetesen az bolt a legköltségesebb bútordarab… előkelő párok, a nagyobb kényelem kedvéért alkalmanként külön aludtak, különösen akkor, amikor egyikük beteg volt.”

Mivel nem tudták felkapcsolni a villanyt, az éjszaka a félelem időszakai is volt. „Sohasem érzeték a családok sebezhetőbbnek magukat, mint amikor éjszakára visszavonultak, mondja Ekrich.

Az ágytársak erős biztonságérzetet adtak, könnyebb volt elviselni a félelmet a valós vagy képzelt veszélyekkel szemben.  (tolvajok, gyújtogatók, szellemek,) Ahogy az ágyak egyre kevésbé voltak zsúfoltak, lett világítás, elektromos áram, televízió, okos eszközök, ezzel más-más szellemek, démonok költöztek be az éjszakáinkba, hogy ezzel tönkre tegyék az alvásunkat. Sok ember jobban alszik magában, mint valakivel. Bécsi egyetem egyik felmérése kimutatta, hogy a nők sokkal jobban alszanak külön és gyakrabban ébrednek fel, amikor partnerükkel egy ágyban kell aludni. Még a férfiak alvása gyakorlatilag semmit nem változott. De az összefüggés az alvás és a kapcsolat között, mint a kapcsolatokban minden, bonyolult.

Noha alvásunknak használhat a külön ágy, sok oka van, amiért a párok vonakodnak tőle, hogy külön töltsék az éjszakát. A fő kérdés természetesen a szex. A döntésnek, hogy hol aludjunk, a kapcsolat oldalánál többre van hatása. Tanulmányok mutatják, hogy kapcsolatbeli elégedettséget bonyolultan szövi át alvásunk.