Születésünk pillanatától halálunkig kapcsolatban vagyunk az alvással. Ez az a kapu, amin az életnek át kell haladnia. /Arriana Huffington: Az alvás forradalma/

Az alvás a korábbi elképzelésekkel és a közhiedelemmel ellentétben nem passzív, aktivitás nélküli „pihentető” állapot, ellenkezőleg.

Az alvás annyira aktív és annyira igénybe veszi az agyat, hogy annak nincs lehetősége a külvilágra figyelni. Ezért kell a tudati működéseket a minimálisra csökkenteni és a testet nyugalmi állapotba helyezni. Az alvás alatt az agy nem olyan, mint egy parkoló autó, amelyik éppen áll, és a motorja nyugalomban van. Ilyenkor az agy jobban hasonlít egy étteremre, amely délelőtt zárva van, de csak azért, hogy a munka legfontosabb részét zavartalanul el lehessen végezni: ki kell takarítani, megfőzni az aznapi ételeket és csak ezután kinyitni és várni a vendégeket.

Az alváskutatások nagy fordulópontja volt, amikor felfedezték az alvásiciklusokat és az ezeket felépítő fázisokat.

Két fő fázist különböztetünk meg és minden fázisban elegendő minőségű és mennyiségű időt kell eltöltenünk ahhoz, hogy szervezetünk tökéletesen feltudjon készülni a másnapra. Mindkét fő fázis fontos és elengedhetetlen az egészség fenntartásához.